Hogyan tudja egy kétség kívül esélytelen jelölt eldönteni az elnökválasztás kimenetelét? Könnyen, példa már volt rá. A harmadik, nem demokrata, sem republikánus jelöltek nem sok vizet zavarnak a kétpólusú amerikai politikában, mégsem árt figyelni rájuk.

Közeli eredményeknél nagyon is számíthat, hogy kitől vonnak el egy-két-három százalékot (ennél többet kizárt). 2000-ben, Floridában például közel százezren adták voksukat az akkori "harmadik", Ralph Naderre – felmérések szerint olyanok, akiknek amúgy inkább a demokrata párthoz húzott a szívük. Tehát meglehet, hogy ha Nader nincs a szavazólapon, George W. Bush sosem lesz elnök (a 2000-es választást ugyanis pont Florida döntötte el, nagyon szoros eredménnyel).

Idén Gary Johnson inkább Obama malmára hajthatja a vizet, ugyanis a Libertariánus Párt színeiben indul. Bár a konzervatívokhoz hasonlóan céljuk a minél minimálisabb szerepű állam, a libertariánusokat nehéz elhelyezni a mai bal-jobb tengelyen. Bár ellenzik a magas adókat és az állam beleszólását a gazdaságba, egyúttal kiállnak az abortusz lehetősége és a marihuána legalizálása mellett – pont azon okból, hogy ezekhez az államnak semmi köze.

Johnson eddig 47 állam szavazólapjára került fel, de perel a maradék háromért is. Igaz, hogy a hozzá hasonló "harmadik jelölteket" rendszeresen felülmérik a közvélemény-kutatók (a telefonos kutatásokon szívesen támogatják hívei, de a szavazófülkében már valószínűleg egy esélyes jelölt mellé húzzák az ikszet), de a Romney-val elégedetlen republikánusok (és ebből nem egy van) meglehet, így akarják majd megleckéztetni pártjukat.