Mitt Romney hétfőről szerdára varázslatosan lebarnult. Kész szerencse, hogy a hét közepén egy latinóknak szervezett kampányeseményen szólalt fel. (nem photoshop)
Tippeljük meg, az afro-amerikaiak hány százaléka szavazna novemberben Mitt Romney-ra, a republikánus elnökjelöltre! Megvan? Akkor ezt osszuk el az elképzelhető legnagyobb számmal, és akkor kábé közel járunk az igazsághoz. Egy augusztusi felmérés szerint a republikánus jelölt 0, azaz nulla százalékon áll a színesbőrűek között, míg Obama viszi a szavazatok 94%-át. A Republikánus Párton belül már felismerték: nincs elég "dühös fehér fickó", hogy versenyben maradhassanak.
A demokraták nem számítottak mindig is a feketék első számú választásának. Az USA alkotmányának 15. kiegészítése (1870) óta szavazhatnak az afro-amerikaiak is (bár nők akkor még nem), a gyakorlatban azonban az egyes államok – főleg a déliek – ez elé rengeteg gyakorlati akadályt gördítettek, a pénzügyi cenzustól a fizikai erőszakig. A folyamatot csak 1964-ben zárta le Lyndon Johnson demokrata párti elnök, amikor aláírta a Polgárjogi Törvényt, amely többek között széleskörű garanciákat biztosított a színesbőrűeknek szavazati joguk gyakorlatára – hiába próbálták meg ezt a republikánusok (megintcsak főleg a déleik) minden erővel megakadályozni.
Ekkor alakult ki és érvényes máig, hogy a déli államok a republikánusok biztos bázisai, míg a feketék szíve inkább (sőt, szinte teljesen) a demokratákhoz húz. És ezért van az, hogy 1964 óta demokrata jelölt nem tudta elnyerni a fehér szavazók voksainak felét se. A jelöltek népszerűségének jelen állása:
Kisebb, de így is tekintélyes a különbség a latínók – spanyolajkú bevándorlók – között. Míg Obama a szegénységben, egészségbiztosítás nélkül élőknek nagy gesztust tett az állami TB opció bevezetésével, ellenfele elutasít egy ekkora állami beavatkozást a piaci alapokon működő egészségügybe. A bevándorlási politikájuk is különböző: míg a jelenlegi elnök az illegális bevándorló szülőktől, de az USA-ban született gyermekeknek megadná az állampolgárságot, ha azok leérettségiznek, vagy fegyveres szolgálatot vállalnak, Romney inkább az – ő fogalmazásában – "öndeportálásban" hisz. Tehát az illegális bevándorlók – lévén hivatalos papírok nélkül nem találnak munkát – felismervén rossz helyzetüket, maguktól visszatérnek szülőhazájukba.
Több "dühös fehér fickóra" van szükség
A republikánusoknak tehát diverzifikálniuk kell a szavazóbázisukat, különben hosszú távon kiesnek a versenyből. Ezt azonban még csak kevesen látják, például Lindsey Graham szenátor. "Csúnyán veszítjük el a demográfiai versenyt." – nyilatkozta a szenátor a Washington Postnak. "Nem generálunk elég dühös fehér fickót, hogy hosszú távon játékban maradhassunk." Egy konzervatív hangadó, Ron Brownstein szerint Romney-nak szinte lehetetlen mennyiségű fehér szavazót kéne maga mögé állítania a győzelemhez: "A republikánus koalíció, ami szinte teljesen a fehérekre támaszkodik, talán még kipréselhet még egy szoros győzelmet Novemberben. De ha a republikánusok nem fogják tudni eredményesebben közelíteni konzervatív értékeiket és a jövő diverzifikálódó Amerikáját, az ezzel járó teher évről évre súlyosabb lesz."
(A diverzifikálódás helyes magyar fordítását beküldők között elismerő vállveregetéseket sorsolunk ki.)
